|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 5 találat | lapozás: 1-5 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Baróti Hunor 2007. szeptember 10.A centenáriumi örmény napokat a Görög Joachim Társaság szervezte Gyergyószentmiklóson. Garda Dezső történész, aki az eddig megjelent legátfogóbb könyvet írta a gyergyószentmiklósi örményekről, előadásában kitért arra, hogy az örmények az egész környéket fellendítették, nem csupán gazdasági szempontból, de a kulturális életben is komoly szerepet játszottak. A centenáriumi ünnepségsorozat keretében leplezték le Orel Dezsőnek, Gyergyószentmiklós első választott polgármesterének emléktábláját, Baróti Hunor fiatal képzőművész munkáját. Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója röviden vázolta Orel Dezső életútját. /Barabás Márti: Örmény gyökerű Gyergyó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./2014. január 21.Gyergyószentmiklósig tágult a Gutenberg-galaxisA Magyar Kultúra Napján nyílik meg a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban a könyv történetének öt évszázadát átfogó, A táguló Gutenberg-galaxis címet viselő kiállítás. Milyen pályát „futott be” a könyv, mint információhordozó? – a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás feltalálója, Gutenberg előtti időszaktól napjainkig vonultat fel kiadványokat a kiállítás, melyen néhány gyergyói unikumot is szemrevételezhet a látogató. „Minőségi és látványos tárlatot kínálunk az érdeklődőknek. Olyan ősrégi nyomtatványokat is, melyet egyébként nem vagy csak ritkán láthat az ember” – mondta a kiállítás anyagáról Csergő Tibor múzeumigazgató. Tudatta, hogy a ritkaságok között kiállítják a Gyergyószentmiklóson található, egyházi tulajdonban lévő 1357-es örmény, illetve egy 1428-as kiadású latin nyelvű kódexet is. Felhívta a figyelmet, hogy ezek a kiadványok mindössze néhány napig lesznek láthatók, ezen a héten vasárnapig, illetve a kiállítás záróhetén, március 9-16 között. „A fejlődő technikával a könyv kicsit kiesett az emberek kezéből. A könyv történetének bemutatása mellett a nyomtatott könyvet kívánjuk népszerűsíteni a kiállítással” – szögezte le Csergő. A kódexektől az elektronikus könyvekig A székelyföldi múzeumok között egyre jobban megnyilvánuló együttműködésnek egyik lépcsőfoka, hogy a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum kiállítását Gyergyószentmiklóson is bemutatják – mondta el Róth András, az udvarhelyi múzeum muzeológusa, a kiállítás kurátora. Mint ismertette, a kiállítás tematikája a könyvnyomtatás előtti korszakból indul és a ma használatos elektronikus könyvekig kalauzolja a látogatót. A különböző tematikákkal más-más „részlegen” ismerkedhet a látogató. A gyergyószentmiklósi Baróti Hunor és csapata által megálmodott installáció egyik részlegében a kódexek, ősnyomtatványok, különböző könyvkötések láthatók, illetve egy, a középkori kódexírásról szóló kisfilm követhető. Egy másik részlegben az erdélyi nyomdák termékei kapnak helyet, közöttük a jelentős brassói Honterus-féle és a kolozsvári Heltai-nyomda termékei. A könyvet, mint tartalmi hordozót lexikonok, szótárak, térképek által mutatja be a tárlat egy következő részlege. Ugyanitt a könyvet, mint önálló művészeti tárgyat is megszemlélheti a látogató, a különböző könyvkötészeti technikák által. Az utolsó terem átvezet a mába, itt találkozik a hagyományos könyv a digitális hordozóanyaggal. Olvasógépeket, illetve elektronikus könyvek olvasására alkalmas szerkezeteket talál itt a látogató, ismerkedhet a Magyar Elektronikus Könyvtárban rögzített udvarhelyi és más anyagokkal. Ebben a teremben a modern könyvnyomtatás technikájának végigkövetését kisfilm teszi lehetővé, fa és fémből készült dúcok által pedig a 19-20. századi könyvnyomtató műhelyekre nyerhetnek rálátást az érdeklődők. Néhány kódex esetében audioanyagok is a látogatók segítségére vannak, meg lehet hallgatni például a Honterus-féle és a Heltai nyomda történetét. A kiállítás ideje alatt múzeumpedagógiai foglalkozásokat is terveznek, melyek során a gyerekek megismerkedhetnek a könyvnyomtatás folyamatával, a metszéssel, a betűk alkalmazásával, a könyvkötéssel. A foglalkozásokat a februári vakáció lejárta után hirdeti meg a gyergyói múzeum. Pethő Melánia Székelyhon.ro, 2014. június 4.Udvarhelyszéki településtörténetek rajzolódnak kiFizikai, szellemi és eszmei mivoltában is teljesen saját tárlattal jelentkezik a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum: az intézmény régészei által végzett tízéves kutatómunka summázása a Templomok a föld alatt című kiállítás, melynek megnyitóját csütörtökön délután hat órától tartják. Az elmúlt tíz év régészeti tevékenységének egy szegmense tárul a látogató elé az udvarhelyi múzeumban: a földszinti termekben berendezett, Templomok a föld alatt című kiállítás kurátorai Nyárádi Zsolt és Sófalvi András régészek. A több mint két tucatnyi udvarhelyszéki településen végzett ásatások, geofizikai kutatások és felmérések célja a középkori templomok és a köréjük szerveződött temetők feltárása volt. „Az ásatások egyre kiterjedtebbek, legújabb projektünk a patakfalvi elpusztult középkori templom feltárása. Ebben amerikai antropológusok is segédkeznek. A kutatások most már nemcsak önmagukban zajlanak, hanem tágabb kiterjedésben is próbáljuk kontextusba helyezni az eredményeket. A templomok kiemelkedő szerepet játszottak egy-egy település történetében, és ha ezek létrejöttét keltezni tudjuk, akkor nagyon közel járul a település kezdeteinek keltezéséhez” – sorolta Nyárádi Zsolt. A szakember kifejtette: a tavaly nyáron alkalmazott, ún. C12-es módszer (melynek során az élő szervezetekbe beépült szénatomot vizsgálják) segítségével sikerült megállapítani például, hogy Bögözben és Lövétén is a 12. század második felében keletkeztek az első sírok, és közvetlenül ezek közelében épültek az első templomok is. Fenyéd például a vizsgálatok alapján valamivel korábban, a 11. század végén, a 12. század elején keletkezhetett. „Mindez hihetetlenül újszerű eredmény, hiszen csupán a leletekre hagyatkozva időben ennyire nem tudtunk volna visszamenni. Az amerikai antropológusok által a csontanyag vizsgálata során kapott eredmények kiegészítik ezt a kutatást” – tette hozzá a régész. A tetemes kutatási eredmény és adat egy szegmense látható ezúttal a múzeumban: a kurátorok kiemeltek néhány olyan udvarhelyszéki templomot, amelyek valamilyen szempontból érdekesek. „Csupán néhány négyzetméteren képtelenség lenne bemutatni mindazt, amit az évek alatt összegyűjtöttünk, ezért kiemeltünk néhány objektumot, amelyek legérdekesebb szegmenseit igyekszünk bemutatni” – magyarázta Sófalvi András, a régészpáros tagja. A tárlatot két kisfilm is kiegészíti, ezek egyike a sokszor „csodabogárként” kezelt régészek mindennapi munkáját mutatja be. „További érdekesség, hogy a homoródszentmártoni templom elpusztult Szent László-freskóját, amelyet Huszka János örökített meg, kiegészítő elemként csatoltuk a tárlathoz” – árulta el Sófalvi. Egyébként a kiállítás látványtervét Baróti Hunor képzőművész készítette. A templomok a föld alatt elnevezésű tárlat beilleszkedik a Haáz Rezső Múzeum korábbi, mind tartalmi mind formai megjelenítésben korszerű kiállításainak sorába, érdekessége azonban, hogy az udvarhelyi múzeum régészei által végzett tízéves munka konkrét eredménye, amely fizikailag, eszmeileg és szellemileg is a Haáz Rezső Múzeumhoz köthető – hangsúlyozta Miklós Zoltán múzeumigazgató. A csütörtökön délután 6 órától tartandó megnyitón köszöntőbeszédet mond Bunta Levente polgármester, a tárlatot pedig Gyöngyössy János szakíró, grafikus és Juhász Ábel református lelkész nyitja meg. Kovács Eszter. Székelyhon.ro 2015. május 26.Asszonysors betondzsungelbenÚjszerű néprajzi kiállítást tekinthet meg a nagyérdemű a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban, a tárlat döntések útvesztőit mutatja be a történelem eseményeinek tükrében. Az Anna – Asszonysors a XX. században című gyűjtemény egy olyan életút bemutatásával érzékelteti a történelmi események hatását, amely talán bárkié lehetett volna. A múzeum legújabb és legnagyobb idei tárlatának látogatója a „címszereplő”, Anna nyomában járja be a tárlatot, amely a hagyományos információáramlás helyett inkább hangulatok megidézésére helyezi a hangsúlyt. Hosszú ideig hiányzott az intézményből a néprajzi kiállítás – mondta el Miklós Zoltán, a múzeum igazgatója a pénteki kiállításmegnyitón. A Székelyföld virágai című tárlat tizenegy éven keresztül töltötte be ezt a szerepet, azonban a múzeum munkatársainak új generációja a látogatói igényekre figyelve újszerű témákat dolgozott fel. A mostani kiállítást mintegy tíz éve álmodta meg Kolumbán Zsuzsánna, Kinda István, Miklós Zoltán, Salló Szilárd, Szőcs Levente és Vajda András. Nem ragaszkodtak a néprajzi kiállítások szokásos sorsfordulóihoz, hanem inkább az emberi élet egyes pontjaira, a történelem egyes szakaszaira összpontosítottak egyetlen személy szemszögén keresztül. Az 1920 és 1989 közötti eseményeket alig pár száz méteren jelenítették meg a néprajzosok. Baróti Hunor látványtervező segítségével a székelyudvarhelyi múzeum különböző termei hol csűrré, hol pedig betondzsungellé alakultak át. A kiállítást, amely december 31-éig látogatható, nemcsak a tárgyak, hanem a hangok és a vetítések kombinációja is erőteljessé teszi. Veres Réka Krónika (Kolozsvár) 2017. augusztus 14.A történelem egy képzeletbeli asszony sorsa által bemutatvaAki nem látta, még bepótolhatja, és a hónap végéig megnézheti a kivitelezésében és mondanivalójában is egyedi kiállítást, Anna történetét Marosvásárhelyen. Az erdélyi lány valamennyi rendszert végigélt, volt boldog szerelmes, de csalódott is, családja által kitagadott, a falu után a városban kereste a szerencséjét, majd visszatért falura egy új rendszer elfogadtatása érdekében, hogy aztán idősen, egy városi egyenlakás egyenbútorai között csodálkozva fogadja a szocialista rendszert megdöntő próbálkozások híreit. A múlt évi, illetve az idei Múzeumok éjszakáján nézték meg a legtöbben az Anna című kiállítást. Tatai Orsolya, a múzeum munkatársa a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, a visszajelzések szerint. az üveghal, a csipketerítő, a zöld konyhabútor, a szobaberendezés keltette a legnagyobb érdeklődést a látogatókban. Valamennyien ráismertek azokra a tárgyakra, amelyek egykor otthonaikat, vagy szüleik, nagyszüleik lakását díszítették. Sokan mondták, nem is gondoltak volna arra, hogy ezek a tárgyak egykor múzeumba kerülnek. De igazából nem is a tárgyak az érdekesek – figyelmeztetett a muzeológus –, hanem azok a történetek, amelyeket ezek hordoznak. A tárgy inkább segédeszköz a történelem elmesélésében, megértésében – mondta a múzeum munkatársa, aki mint antropológus a tárgyak történetére próbálja felhívni az érdeklődők figyelmét. A kiállítás megálmodói – Kolumbán Zsuzsánna, Kinda István, Miklós Zoltán, Salló Szilárd, Szőcs Levente és Vajda András, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársai – nem ragaszkodtak a néprajzi kiállítások szokásos sorsfordulóihoz, inkább az emberi élet egyes pontjaira, a történelem egyes szakaszaira nyitnak rálátást egyetlen személy szemszögén keresztül. Nem válaszokat kínál a tárlat, hanem kérdésekre ösztönöz. Merre menjek, hova tovább, mi lesz velem? Továbbá döntést követő kérdéseket tesz fel: merre mentem, miért ezt választottam, mi lett belőlem? Miért vagyok az, ami vagyok, és miért történt mindez velem? Választhattunk volna konkrét személyt, akinek életútját bemutatjuk, a lehető legvalószerűbben, leghitelesebben. Most nem ezt tettük, hanem olyat alkottunk, amilyet amúgy nem szoktunk. Megalkottunk egy fiktív személyt, Annát, aki sohasem élt. Úgy akartuk megalkotni, hogy önök végül elmondhassák: bár Anna sosem élt, de akár élhetett is volna – olvasható a kiállítás ismertetőjében. A tárlat nem mindennapi módon vezet végig a képzeletbeli Anna életén, általa ismertetve a történelmet 1920 és 1989 között. A múzeum udvarából, a földszintről indul a látogatás, egy csűrnek berendezett térből, ahol román és magyar nyelven meséli a narrátor a fiatal, falusi lány életét. Anna fő szórakozása vasárnaponként a tánc, ahogy másoknak is a hagyományos erdélyi falusi társadalomban. Ott ismerkedik meg a fiúval, akibe szerelmes lesz és akitől gyereket vár, de aki magára hagyja. Mivel ez nagy szégyent jelent a falusi környezetben, valamint a családja is kitagadja, Annának el kell hagynia a szülőfaluját, és a városba megy szerencsét próbálni. Egy jómódú zsidó családhoz szegődik cselédnek, csakhogy a családot deportálják, senki nem tér vissza a haláltáborokból. Véget ér a háború, új lehetőség nyílik a fiatal nő számára: belép a pártba, és mint ifjú kommunista tér vissza a falujába, ahol még mindig úgy tekintenek rá, mint a megesett, szégyenben maradt lányra. Nem akarják észrevenni és megérteni, hogy ő „egy jobb jövőért fáradozik”. A falusi környezet, majd a városi zsidó család polgári otthona után egy jellegzetes pártirodába lépünk, komor és barátságtalan szobába, ahol a csupasz falon a pártot éltető szlogen olvasható, kopott íróasztal, szék és vasszekrény jelenti a berendezést. Aztán következik a kiállítás utolsó állomása, a városi tömbházlakás. A szobában a szocialista bútoripar egyenszekrénye, televíziókészülék és rádió, csipketerítő és azon üveghal. A szűk kis konyhában a berendezés valamennyi erdélyi látogató számára családtag: zöld konyhaszekrény, mosogatókagyló, gáztűzhely, a kis ablakon pedig egy másik szürke tömbházra nyílik kilátás. És közben halljuk, hogy Anna mesél: „talán lehetett volna boldogabb az életem” – mondja, majd hozzáteszi, hogy most már így van jól, ahogy van, életében nem hibázott, csak egyszer. Nincs gondja a tüzelőre, meleg vízre, „új és szép blokkban” tölti az életét, cukrot, olajat, lisztet „tikettre” kap, nyugdíjas, nézi a televíziót és hallgatja a rádiót. Úgy érzi, mindent megtett a pártért, nem is érti, hogy vannak olyanok, akiknek „még ez az élet sem tetszik” – és míg beszél, Temesváron már készülődik a forradalom. Az is a kiállítás érdekességei közé tartozik, ahogy az ötletgazdák multimédiás megoldásokkal segítenek abban, hogy az eseményeket, vagy akár egy-egy időszak hangulatát jobban megértsük, átéljük. Baróti Hunor látványtervező ötlete alapján a táncosokat vetítve látjuk, ahogy a falusi asztalon is a terítéket, a jellegzetes ebédet, azt ahogy tálalják, vagy a városi családnál a másfajta, polgáriasabb terítéket, a húslevest, a levesben az aranyló galuskát ahogyan kimerik a tányérokba. A kiállítás hétfő kivételével hétköznaponként délelőtt 9 és délután 4 óra között augusztus végéig látogatható, szombaton 9 és 14. míg vasárnap 9 és 13 között Marosvásárhelyen a főtéren, az egykori Toldalagi-palotában. Felnőtteknek 8 lej a belépő ára, nyugdíjasoknak 3, gyerekeknek és tanulóknak 2 lej. Antal Erika / Székelyhon.ro lapozás: 1-5
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
